- Pityuka! Ha már ennyire ide figyelsz, elmagyaráznád mi is az a Pitagorasz tétel???

- Bocs, tanárnő, csak a nyári táborról álmodoztam...

Az úúúgy volt...

...hogy útnak indultak az autósok, vonatosok,és a főbusz július 20-án, telis tele Újreményes és Szabkeres gyülisekkel. A 'szent' cél: Sátoraljaújhely, ahova már a tavalyi tábor óta húz a szívünk. Az úton kacarászva meséltük egymásnak előző évi élményeinket, lefoglaltuk a szálláspartnereket, egy enyhe imát is rebegtünk szúnyogirtásért. Közben persze ki-kikukucskáltunk, nem tűnt-e már fel a távolban a mi kis Várhegy Üdülőnk.

Mikor már tényleg lemondtunk az esélyről, hogy még aznap odaérünk, beléptünk egy kapun, ahol hemzsegtek a Szabkeresek!!! Nocsaknocsak... csak nem?! DE!...

Mivel nem tudom kívülről a programokat, így az (egyre halványodó) emlékeimre kell hagyatkoznom, nézzétek el a pontatlanságokat! Lényeg a lényeg kipakoltunk, felfedeztük a terepet, és örömmel láttuk, van szőnyeg a padlón, a szobabeosztások tökéletesek voltak (köszönjük!), rend és tisztaság, tükrök a folyosón (mi kell még?!)...

Ebédeltünk, majd a nyitóalkalmon vettünk részt, amin úrvacsorát vettünk, és ezzel elkezdődött egy folyamat, szabker-újremény között, szabker-szabker között, Isten-ember között.

Ekkor nem is sejtettük, mennyi minden vár még ránk a héten! Minden napra jutott valami érdekesség, egyszer például kirándulós napot tartottunk, amikor mindenki válaszhatott, mivel szeretné tölteni az időt, volt lehetőség vasúti-kiruccanásra, bobozásra!! ... és másra.. (ami most nem jut eszembe:) ) Én a bobozást próbáltam ki javarészt az ifivel, nagy élmény volt!!! Bár nem repültünk fénysebességgel, de Tábival mindent beleadtunk a sikítozásba! (és ahogy hallottuk ezzel nem csak mi voltunk így). A 2.-3. kör után persze már mindenki levette a kezét a fékről, és a kanyarokban is átadtuk magunkat a teljes gőzzel-gázzal való száguldozásnak (mindenki nyugodjon meg, ez így volt rendjén!!)

Másnap persze minden kirándulónak és nem kirándulónak volt alkalma kipihenni magát a beachen, a mi kis homok nélküli tengerpartunkon... Bár ez mindennapos program volt, nagyokat játszottunk a vízben, ment a labdás támadás, fiúk-lányok ellen. (és elmondanám, ezt nem is az ifisek élvezték a legjobban!!!). Rekordot döntöttünk "vizi-röpiben", Zsófival, Tábival, és Rubival 176-ot sikerült adogatni. Ha már itt tartunk, megragadnám az alkalmat, egy bocsi-kérésért, én bakiztam el a végén! bocsííí=))

Volt alkalmunk éjszakai túrázni is, aminek persze csak a legbevállalósabbak mertek nekiindulni! Az elején nem gondoltam, hogy ez tényleg TÚRA lesz, a szó szoros (!) értelmében. Úgy indultunk neki, hogy egy átlagos túra elnevezésű esti séta.. egy kis eltévedéssel fűszerezve, hogy izgi sztorikat tudjunk mesélni otthon, vaddisznókról, világító rókaszemekről, és a grizzliről aki ott figyel a bokor mögött. Tehát ez tényleg, olyan igazi túra volt. Meredeken fel, még meredekebben le.. egyik kezeddel fogd a lámpát, másik kezeddel tartsd az előtted levőt. És hogy mivel kapaszkodj? Jó kérdés. :) de túléltük, és még élveztük is! A szép rálátásért Sátoraljaújhelyre már megérte! ;)

Voltak ám nekünk közös játékain is! Ki mit tud, dics-daráló, beugró; azaz minden, amin jókat nevetünk, amivel megcsillogtatjuk színészi tehetségünket, aminek segítségével megismerjük egymást. A filmszinkronizálás nagy kedvenc volt, de a dics-daráló is tetszett. Hogy az ifisek mennyire vettek részt ezekben a játékokban?? Háááát... van mit fejlődni, de! De hozzátenném, ez nem azért volt, mert gyáva nyuszik vagyunk... dehogy! Meg nem is azért, mert a fiúk jobbnak látták focizgatni! Nem! Csak esélyt adtunk másoknak a kibontakozásra :)

Na, egy szó, mint száz!... Nagyon szuper volt a tábor! Egyrészről az, hogy megismerhettünk az Újreményesekkel, hogy kialakultak új barátságok, tudtunk egymásnak jó tanácsokat adni a kiscsoportokon, imádkoztunk, dicseztünk, sírtunk, nevettünk együtt. (sőt, volt ölelgetős alkalom; lásd Szakál fotóalbum).

Másrészről pedig, bár kikapcsolni mentünk oda, mégis feltöltődtünk! Adtunk Istennek, és kaptunk is Tőle. Nagyszerűek voltak a dicsőítések, az alkalmak, kiscsoportok, a tábor-záró úrvacsi! A Prófétálós-estén (volt ám nekünk olyan is) pedig tényleg örömmel vettünk részt, válaszokat kaptunk, sőt, talán újabb kérdőjeleket is, amik ezután várnak kibontásra. Hálát tudtunk adni azért, hogy van egy közös Istenünk, hogy van egy jó gyülink, és vannak körülöttünk olyan emberek, akikre számíthatunk. :)

Na erről álmodozott Pityuka a Pitagorasz tétel helyett...

KINGA